2014. július 1-én lép hatályba a Tpvt-t széleskörűen – és eseteként alapvető kérdésekben – módosító novella, a 2013. CCI. törvény legtöbb rendelkezése. A blog a tervek szerint a hatályba lépés alkalmával több posztban is foglalkozik a módosításokkal. Elsőként a versenyjogi „vádalkuról”, vagyis az egyezségi kísérletről írunk, amely az utóbbi években nagy karriert futott be a Bizottság gyakorlatában, és várhatóan itthon is lesz rá igény.
Az egyezségi kísérlettel kapcsolatos rendelkezéseket a Tpvt. 73/A. § tartalmazza. A rendszer modellje egyértelműen a Bizottság által működtetett "vitarendezési" eljárás, ahol egyezség esetén mind a hatóság, mind a vállalkozás jól jár. A vállalkozás 10%-os bírságcsökkentést kap, a GVH pedig egy jóval hatékonyabb - és esetleg rövidebb - eljárást, hiszen a vállalkozás a bírságkedvezményért cserébe elismeri a jogsértést, nem kér iratbetekintést és tárgyalás tartását, valamint lemond jogorvoslati jogáról.
Lássuk először az eljárást vázlatosan!
Hogy a gyakorlatban mennyire lesz majd népszerű az egyezség? Ez számos tényezőn múlik majd.
A GVH részéről az egyik legfontosabb elem talán a bizalom kiépítése lesz az eljárás kiszámíthatóságával kapcsolatban. Az egyik legérdekesebb taktikai kérdést például az okozhatja, hogy a GVH-t semmi sem kötelezi arra, hogy az egyezségi tárgyalások és az egyezségi nyilatkozat kézhezvétele után már ne változtasson a jogsértés terjedelmén, minősítésén, ne növelje a bírságot, és általában: ne legyen más "meglepetés" az előzetes álláspontban vagy a határozatban ahhoz képest, mint ami az egyezségi tárgyalásokon elhangzott.
Mégis, az egyezségi eljárások népszerűsége vélhetően azon (is) múlik majd, hogy a vállalkozások bízhassanak abban, hogy ilyen "meglepetésekkel" nem kell szembesülniük. Ugyanis, ha a határozat ilyen "meglepetéseket" tartalmaz, akkor az egyezségi nyilatkozatot tevő vállalkozások akár rosszabbul is járhatnak, mintha nem próbáltak meg volna kooperálni a GVH-val. Ennek oka, hogy az egyezségi nyilatkozatnak a Tpvt. 78/A. § (3) bekezdése szerint tartalmaznia kell többek között "a) az ügyfélnek a jogsértő magatartásban való részvételét elismerő nyilatkozatát; [és] (b) a magatartásnak és jogi megítélésének, a magatartás céljának, megvalósítása módjának, időtartamának, valamint az ügyfél abban való részvétele módjának és mértékének tényszerű és tömör leírását". Az egyezségi nyilatkozat a Tpvt. 78/A. § (4)-(5) szerint visszavonható, ha a GVH utóbb úgy dönt, hogy új elemeket épít be az előzetes álláspontba vagy határozatba, és ezért azok "érdemben eltérnek" az egyezségi nyilatkozattól. Ebben az esetben az a) pont szerinti jogsértést elismerő nyilatkozat nem használható fel, a magát a nyilatkozatot pedig vissza is kell adni a vállalkozásnak. A vállalkozásoknak ugyanakkor számolniuk kell azzal, hogy a Tpvt. jelenleg nem tiltja kifejezetten a GVH-nak a b) pont szerinti feltáró nyilatkozat, illetve az abban szereplő információk felhasználását - akkor is ha magát az egyezségi nyilatkozatot visszavonták. Ha az eljárásban esetleg gyakran lehet majd tapasztalni, hogy a GVH érdemben eltér az egyezségi nyilatkozatban foglaltaktól, és ezért a felek gyakran lesznek kénytelenek visszavonni az egyezségi nyilatkozatukat, akkor ez komoly visszatartó erő lehet az egyezségi tárgyalásokkal szemben.
A GVH-nak mindenesetre komoly tapasztalata van abban, hogy kölcsönös bizalomra épülő, hosszú évek során is kiszámítható gyakorlatra épülő eljárásokat működtessen, akár saját hatáskörében kiadott tájékoztatók vagy közlemények útján is. Többek között ez a bizalom az alapja a GVH évek óta rendkívül sikeresen működtetett engedékenységi politikájának is - és feltehetően egy hasonlóan stabil gyakorlat kialakítása a célja a GVH-nak az egyezségekkel kapcsolatban is.
Ha GVH-nak sikerül működésre bírnia ezt az új jogintézményt, akkor arra vélhetően nagy igény lesz. Ezt mutatja a Bizottsági statisztika is: a blog számításai szerint 2010 óta a Bizottsági ügyek több mint fele (13) zárult vitarendezéssel, és az összes bírság majdnem fele is ilyen ügyekben került kiszabásra.
