Az Európai Unió Bírósága (EUB) több szempontból is foglalkozik / foglalkozott a versenyjogi kártérítés kérdésével. A hatodik ügy, amivel kapcsolatban meg kívánom osztani a gondolataimat, a Tibor-Trans ügy (C-451/18.). Az ügy alapkérdése egyszerű: perelhető-e a külföldi károkozó a károsult saját országában, amely a kár bekövetkezése helye szerinti ország. Az ügy körülményeire tekintettel jogosan merültek fel kétségek a válasz kapcsán.
Az ügy háttere
Az Európai Bizottság 2016. július 19-én közzétett határozatában bírságot szabott ki több tehergépjárműveket gyártó vállalkozásra az AT.39824 - Tehergépjárművek ügyben. A határozat összefoglalója szerint a holland és német DAF is részt vett az áremelések koordinációjában 1997 és 2011 között.
A Tibor-Trans egy árufuvarozással foglalkozó cég, mely a holland DAF ellen indított kártérítési pert a Győri Törvényszék előtt. A per tárgya kb. 48 millió forint szerződés kívül okozott kár. A Tibor-Trans nem csak saját kárigényét érvényesítette, hanem három másik fuvarozó cégét is, amelyek 2007-ben beolvadtak a Tibor-Trans-ba. Nem közvetlen beszerzésekről és nem adásvételről volt szó: a teherautókat az árufuvarozók magyarországi márkakereskedőktől szerzik be és zárt végű pénzügyi lízingszerződés keretében szerzik meg tulajdonjogot. A TIbor-Trans DAF márkájú teherautót nem szerzett be (a peranyag szerint).
A kép forrása: http://tibortrans.hu/jarmupark/
A DAF a perben joghatósági kifogást terjesztett elő. A joghatóság kapcsán a Tibor-Trans az új Brüsszel I. rendeletre és az EUB CDC ügyben (C-352/13.) hozott ítéletére támaszkodott. Előadta, hogy a DAF az EGT egész területére kiterjedő versenykorlátozó megállapodást kötött, így számíthatott arra, hogy bármely tagállamban perelik. A Tibor-Trans arra is hivatkozott, hogy közvetlen károsult, mivel a kartell hatásainak kizárólagos elszenvedője (az ő könyveiben jelentkezett a kárt). A DAF a joghatóság kapcsán arra támaszkodott, hogy a CDC ügyben hozott ítélet nem alkalmazandó, mert ebben az ügyben nem állt fenn szerződéses kapcsolat a károkozó és károsult között, így a DAF nem láthatta előre a magyar cég által Magyarországon indított pert. Arra is hivatkozott, hogy a károkozás helye ebben az ügyben megállapítható volt.
A Győri Törvényszék - arra hivatkozással, hogy a károkozás helye alapozhat csak meg joghatóságot, a kár bekövetkezésének helye nem - megszüntette a pert.
A kérdések
Másodfokon a Győri Ítélőtáblának kétségei fogalmazódtak meg a CDC ügyben hozott ítélet alkalmazása kapcsán - különösen a flyLAL ügyben (C-27/17.) előterjesztett főtanácsnoki indítvány alapján (ezzel az üggyel korábban ebben a blogbejegyzésben foglakoztunk) - így előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése mellett döntött.
A Győri Ítélőtábla 2018. június 19-én kelt végzésében a következő kérdést tette fel:
Megalapozza-e az új Brüsszel I. Rendelet 7. cikk (2) bekezdése a magyar bíróság joghatóságát, ha (i) a károsult magyar cég, (ii) csak egyetlen külföldi károkozó ellen indított pert, (iii) a károsult a károkozóval nem állt szerződéses viszonyban (sőt, a károkozó által gyártott járműveket mástól sem szerzett be), (iv) a kartell megállapodást nem Magyarországon kötötték, (v) a járműveket nem közvetlenül és nem adásvétel keretében szerezte be károsult.
A Győri Ítélőtábla tehát egyszerre volt kíváncsi a károkozók egyetemleges felelősségének határaira (és annak kihatására a joghatóságra), a kár bekövetkezésének helye szerinti joghatósági ok értelmezésére és arra, hogy a CDC ügyben hozott ítéletet kell-e alkalmazni közvetett vevőkre.
Az ítélet
Az EUB főtanácsnoki indítvány előterjesztése nélkül hozott ítéletet. Az EUB 2019. július 29-én kelt ítéletében a következő választ adta a kérdésre:
"A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikkének 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy az EUMSZ 101. cikk szerinti, különösen a tehergépjárművek árazására és bruttó áremeléseire vonatkozó összehangolt megállapodásokból álló jogsértés által okozott kár megtérítése iránti kereset keretében a „káresemény bekövetkezése helyének” az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetben a jogsértéssel érintett piac helye tekintendő, vagyis ahol a torzított piaci árakat alkalmazták, és ahol a károsult állítása szerint a kár bekövetkezett, még akkor is, ha a kereset a szóban forgó kartell olyan résztvevője ellen irányul, akivel a károsult nem létesített szerződéses jogviszonyt."
Az EUB két héttel a Győri Ítélőtábla megkeresése után meghozta a flyLAL ügyben ítéletét, melyben kifejtette azokat az elveket, amelyekre ebben az ügyben is támaszkodott (a versenyellenes magatartással érintett piac országa a kár bekövetkezésének helye).
Az EUB előrebocsátotta, hogy a kár bekövetkezésének helye is lehet joghatóságot megalapozó ok. Ugyanakkor, joghatóságot csak az ún. első kár alapoz meg, a későbbi hátrányos következmények nem. A kérdés tehát az volt, hogy közvetett vevő esetén beszélhetünk-e első kárról. Az EUB rögzítette, hogy az áreltérítés (kartell által megemelt árak miatti többletköltség) első kárnak minősül közvetett vevők tekintetében is. Tehát a kár továbbhárítása ezt a kártípust nem teszi későbbi hátrányos következménnyé joghatósági szempontból. Az EUB arra is utalt, hogy más lenne a következtetés a joghatóságot illetően, ha a per tárgya nem áreltérítés lett volna, hanem például elmaradt haszon (forgalomkiesés).
Az EUB itt is emlékeztetett rá, hogy a Róma II. Rendelet 6. cikk (3) bekezdése tartalmaz speciális szabályt, ami a versenyellenes magatartás által érintett piac országához köti az alkalmazandó jogot.
Bár az EUB arra helyezte a hangsúlyt, hogy kell-e alkalmazni a CDC ügyben hozott ítéletet közvetett vevőkre, azért azt is tisztázta, hogy a joghatóság kérdését nem érinti, hogy a károsult mely károkozó ellen indított pert. Így sem az, hogy csak az egyik károkozóval szemben indított pert, sem az, hogy az adott károkozótól a károsult nem szerzett be teherautót. Mindez a kartell esetén fennálló, többek közös károkozásán alapuló egyetemleges felelősségre vezethető vissza.
Utóélet
A Győri Ítélőtábla - az EUB ítéletének különösebb elemzése nélkül - 2019. szeptember 10-i végzésében megváltoztatta az elsőfokú végzést és mellőzte a permegszüntetésre vonatkozó rendelkezést.
Értékelés
A Győri Ítélőtábla által feltett kérdés több témát is érintett, az EUB - helyesen - mégis csak a joghatósági szempontból releváns kérdést döntötte el.
Az ítélet - igazodva ahhoz az elvhez, hogy az új Brüsszel I. Rendelet által használt fogalmak egyedi, uniós fogalmak - éles határt vont a joghatósági és a versenyjogi közvetett kár fogalmak között. Míg joghatósági szempontból a kár jellege (vagyoncsökkenés vagy elmaradt haszon) döntő, versenyjogi szempontból a károsult személye (közvetlen vagy közvetett vevő). Így a Tibor-Trans joghatósági szempontból közvetlen károsult (direct victim of damage / unmittelbar Betroffene), versenyjog szempontból közvetett vevő (indirect purchaser / mittelbarer Abnehmer). A joghatósági első kár fogalom inkább a magyar tapadó kár fogalomhoz hasonlít (míg a későbbi pénzügyi következmény fogalom a következményi kár fogalomhoz).
Az elválasztásra tekintettel fontos hangsúlyozni, hogy a joghatóság fennállása nem jelenti automatikusan a közvetett vevő kárigényének megalapozottságát is. A per érdemi ítéletének kell döntenie arról, hogy valóban történt-e továbbhárítás a márkakereskedők részéről. Továbbá, a hamarosan e blogban tárgyalandó Otis ügyben (C-435/18.) hozott ítélet azt a kérdést is felveti, hogy a teherautókat finanszírozó lízingcégeknek lehet-e kárigénye a kartell kapcsán.
Jelen ügyben kizárólag áreltérítés volt a per tárgya, a károsult nem érvényesített elmaradt haszon iránti kárigényt. Ilyet akkor érvényesíthetett volna, ha tudná igazolni, hogy a kartell miatt drágább teherautókból kevesebbet vásárolt és ezért kevesebb fuvarozási tevékenységet tudott folytatni. Ugyanakkor, az EUB ítélete arra enged következtetni, hogy ilyen pereskedések kapcsán még szükség lesz az EUB útmutatására.
