A német versenyhatóság (Bundeskartellamt) 2015. december 22-én hozott határozatában megtiltotta a Booking.com szállásközvetítő vállalkozásnak, hogy ún. szűkített árparitási kikötést alkalmazzon. A düsseldorfi tartományi fellebbviteli bíróság (Oberlandesgericht Düsseldorf) tegnap hozott döntésében hatályon kívül helyezte a német versenyhatóság e határozatát.
Ahogy azt a Gazdasági Versenyhivatal 2016. májusában közzétett, online szálláshelyfoglalás piacán lefolytatott ágazati vizsgálatáról szóló jelentésében kifejtette, az árparitási klauzula, másnéven MFN vagy most favoured nation klauzula (magyarul, legnagyobb kedvezmény elve) arra vonatkozik, hogy a szállásközvetítő üzleti partnere (szálláshely) számára korlátozza kedvezőbb árak alkalmazását más értékesítési csatornák útján (értsd: a szálláshely által alkalmazni kívánt legkedvezőbb árat a szállásközvetítő platformján is biztosítania kell szálláshelynek). Tág árparitásnak az minősül, ha minden értékesítési csatornára vonatkozik a legnagyobb kedvezmény, szűk árparitásnak, ha csak egyes értékesítési csatornákra (pl. szálláshely online értékesítése saját weboldala útján) vonatkozik.
A német ügy előzménye, hogy a német versenyhatóság már 2013. december 20-án hozott határozatában megállapította, hogy a tág árparitási kikötés versenyjogba ütközik. A düsseldorfi tartományi fellebbviteli bíróság 2015. január 9-én a német versenyhatóság határozatát helybenhagyta (döntésében elutasította a jogorvoslati kérelmeket). A német versenyhatóság ezt követően indított eljárást a szűkített árparitási kikötések miatt.
A döntés szövege még nem áll rendelkezésre, de a bíróság sajtóközleménye szerint a szűkített árparitási kikötés alkalmazása nem versenykorlátozó, sőt indokolt annak érdekében, hogy a szálláshely és a szállásközvetítő közötti szolgáltatás és ellenszolgáltatás aránya tisztességes és kiegyensúlyozott legyen. A szállásközvetítők ilyen kikötéssel jogszerűen akadályozhatják meg, hogy a fogyasztók a szállásközvetítő weboldalának használatát követően az adott szálláshely weboldalán keressenek alacsonyabb árakat vagy egyéb kedvezőbb feltételeket.
Ugyanakkor a mostani döntéssel kapcsolatos sajtóhírek kitértek arra, hogy német hotelszövetség (Hotelverband Deutschland - IHA) szerint az ilyen "potyautasok" - olyan fogyasztók, akik a szállásközvetítő weboldalának használatát követően a szálláshely weboldalán foglalnak - aránya 1% alatti. Míg a mannheimi európai gazdaságkutatási központ (Zentrum für Europäische Wirtschaftsforschung - ZEW) szerint a szállásközvetítő weboldalon található árak összehasonlítása a szálláshely weboldalak áraival versenyre pozitív hatással bírnak.
A düsseldorfi tartományi fellebbviteli bíróság korlátozta saját döntése elleni jogorvoslatot. Ilyen esetben, a GWB 74. § (1) bekezdése szerint jogorvoslat csak akkor megengedhető, ha alapvető jelentőségű jogkérdés merül fel, illetve ha a jog fejlesztése vagy a joggyakorlat egységessége a szövetségi legfelsőbb bíróság (Bundesgerichtshof) döntését igényli.
Érdemes megjegyezni, hogy a GVH ágazati vizsgálati jelentése a mostani német bírósági döntéshez hasonló következtetéseket tartalmazott: "Bár bizonyos mértékű deficit a verseny szempontjából a szűkített MFN esetén is valószínűsíthető, az üzleti modell sajátosságait figyelembe véve és a versenybarát hatások elérése érdekében egy szűkített, csak online értékesítésre kiterjedő MFN alkalmazása – mint a versenyt a lehető legkisebb mértékben korlátozó alternatíva – szükséges lehet, a versenybarát hatások érvényesüléséhez pedig elégségesnek tűnhet."
A német bíróság döntése nem csak a szállásközvetítés piacán bír jelentőséggel. A Gazdasági Versenyhivatal például élesben a Netpincér ügyben foglalkozott árparitási kikötésekkel. Az ügy jogsértés megállapítása nélkül, kötelezettségvállalás elfogadásával zárult. A kötelezettségvállalás szerint a szolgáltatónak az üzleti partnerek saját online értékesítési csatornájára szűkített árparitási kikötésre kell átállnia.
