Sokféle szempontból elemezték már a jogászok az immár Magyarországot is elért koronavírus (pontosabban a SARS-CoV-2 vírusból fakadó COVID-19 betegségen alapuló) járvány hatásait és jogi következményeit. Természetesen az átfogó tanulmányok még váratnak magukra, de magyar nyelven számos igényes munkajogi, biztosítási jogi és adatvédelmi jogi megszólalás már így is született. Felmerül tehát a kérdés: lehet-e a járványnak bármi kapcsolódása blogunk témájához, a versenyjoghoz?
A válasz (természetesen?) igenlő, és nemcsak a világ legismertebb kartelljének friss termeléskorlátozó döntései miatt (ld. „Koronavírus: rendkívüli óvintézkedések az olajkartelltől…”). Az alábbiakban most két olyan kapcsolódási pontot mutatunk be, amelyek már most jelentősnek látszanak.
Egyrészt, a járványnak relevanciája lehet az erőfölénnyel való visszaélés tilalma szempontjából. A járvány ugyanis egyes termékek esetében különösen látványos hiányhoz vezetett: egy ilyen hiányhelyzet esetében rögtön felvetődik mind a szerződéskötéstől való elzárkózás, mind pedig a túlzó árazás tilalma. Lehetséges, hogy épp azért nem érhető el egy adott termék a boltban, mert a termék egyetlen gyártója nem hajlandó a meglevő készleteit piacra dobni? Lehetséges, hogy egy másik termék ára pedig minden ok nélkül ugrott fel hirtelen a korábbi tízszeresére a helyi kisboltban (és a terméket pedig csak a távoli megyeszékhelyen lehetne egyébként megkapni)? Lehetséges, hogy egy életfontosságúnak bizonyuló gyógyszer-hatóanyag licenciaszerződésének kialakítása nem engedi meg a hatóanyag új célra történő felhasználását? Természetesen mindez csak abban az esetben jelenthet versenyjogi jogsértést, ha két fontos – de viszonylag komplex elemzést igénylő - feltétel teljesül:
- az ellátási lánc adott szintjén valóban erőfölényes helyzet áll fenn (azaz egy adott szállító - „versenyjogi elefántként a porcelánboltban” - képes a piac további szereplőitől érdemben függetlenül alakítani magatartását), és
- az adott magatartásra nincsen valamilyen észszerű indok (pl. a kisbolt az árak növelésére a szállítói árak növekedése miatt kényszerült).
Másrészt, a járvánnyal kapcsolatos kommunikáció jogszerűsége jelentős lehet a fogyasztók megtévesztésének tilalma szempontjából is. A járvány (és az általa okozott aggodalom, adott esetben pánik) ugyanis sok esetben táptalaja lehet a felelőtlen kereskedelmi kommunikációnak. Ilyen lehet például egy termék esetében a gyógyhatás ígérete (annak ellenére, hogy valódi gyógyszerről nincs is szó) vagy valamilyen védőfelszerelés / anyag esetében a védőhatások megalapozatlan állítása. Mindezek tisztességtelen kereskedelmi kommunikációnak minősülhetnek – akár nagy áruházláncokról, akár webshopokról akár helyi patikákról van szó.
Nem lesznek tehát könnyű helyzetben a versenyhatóságok, ha ilyen vagy ehhez hasonló magatartások kapcsán kell a hozzájuk érkező jelzéseket kezelni. Főleg az erőfölényes esetekben ugyanis sokszor igen bonyolult közgazdaságtani-versenyjogi előkérdésekre kell választ adni (tényleg fennáll-e az erőfölényes helyzet a piacon? Mikor tekinthető egy eladási ár „tisztességtelenül magasnak”?) Mindeközben a közvélemény érthetően gyors és hatékony döntéseket vár el a hatóságoktól, jóval a „megszokott” időbeli kereteken belül. Megoldás lehet a sürgős beavatkozásra adott esetben az ideiglenes intézkedés jogintézménye: ez azonban egy kivételes eszköz, de megnyugtató, hogy mind Magyarországon, mind az Európai Unióban ezzel kapcsolatban vannak friss tapasztalatok (ha persze egyelőre a járványhoz nem is kapcsolódó ügyekben).
