Túl nagy a verseny!

A Magyar Orvosi Kamara (MOK) fellépne az etikátlannak vélt egészségügyi reklámokkal szemben. A MOK tájékoztatása szerint a jogszabályi változtatások sürgetése érdekében levélben fordultak az Emberi Erőforrások Minisztériumához, az Országgyűlés egészségügyi bizottságához, valamint a Gazdasági Versenyhivatalhoz.

A MOK szabályozási javaslatának pontos tartalma egyelőre nem ismert, azonban a célja a hozzáférhető információk szerint az, hogy az egészségügyi magánszolgáltatók ne egymásra licitálva, áraikat összevetve hirdessék egyes szolgáltatásaikat – problémásnak látják továbbá az egészségügyi szolgáltatások „kuponos” hirdetéseit is.

A MOK Etikai Kódexe szerint: 26.1. (4): „Tilos a szolgáltatás igénybevételére ösztönző anyagi érdeket szolgáló, a beteget megtévesztően befolyásoló hirdetés. Az előírás vonatkozik valamennyi lehetséges módon közzétett hirdetésre, beleértve az elektronikus adathordozókat is. A vizuális megjelenés nem lehet harsány, nem alkalmazhat sokkoló effektusokat, de alkalmazkodhat a média jellegzetes képi világához, azonban kizárólag a beteg tájékoztatását szolgáló anyagra korlátozódhat.”

Az egészségügyi szolgáltatások a fogyasztási javak klasszikus klasszifikációja szerint bizalmi jószágoknak tekinthetőek – vagyis a fogyasztó az ilyen szolgáltatások hasznosságát nem, vagy csak nagyon nehezen képes meghatározni. Természetesen ez azzal is jár, hogy a fogyasztó hasznossági alapon nehezen tud a piacon számára elérhető alternatívák között racionális döntést hozni – a fogyasztóvédelmi politika feladata, hogy a fogyasztó és a hirdető közötti információs aszimmetriát lehetőségei szerint csökkentse, segítve a fogyasztót a racionális döntés meghozatalában, egyben szolgálva tisztességes piaci verseny céljait.

Méltányolható érdeke mind a tisztességesen hirdető vállalkozásoknak, mind pedig a fogyasztónak, hogy a piaci alternatívák közötti fogyasztói döntés pontos és valós információk alapján történhessen, és a piaci versenyben azok a szereplők váljanak győztessé, akik a legjobb szolgáltatást nyújtják. Érdemes azonban azzal a gondolattal eljátszani, hogy mi történhet akkor, ha a szolgáltatók közötti árverseny korlátozásra kerül. Nyilvánvaló, hogy amennyiben a reklámok nem, vagy csak korlátozottan tartalmazhatják a szolgáltatások árait, úgy döntésükben az ár, mint tényező nem fog szerepet játszani – ez viszont azzal is jár, hogy a szolgáltatóknak nem fog érdekükben állni áraikban versenyezni. Végső soron tehát a reklámok tartalmának korlátozása a verseny csökkenésével járhat, ez pedig a tisztességesen versenyző vállalkozások céljait sem szolgálja.

Természetesen más volna a helyzet, ha a hirdetett szolgáltatások minőségével is problémák merülnek fel – ezt a helyeztet azonban megfelelően kezeli a  jelenleg hatályos fogyasztóvédelmi jogszabályok, amikor expliciten tiltják a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot, a fogyasztók megtévesztését.

A fenti gondolatmenet egyébiránt a MOK számára sem ismeretlen: nemrégiben hasonló okok miatt küldött  levelet Magyarország ausztriai nagykövete az Osztrák Fogorvosi Kamara elnökének, amikor több magyar fogorvost bírságolt az osztrák hatóság azért, mert reklámjaikban feltüntették szolgáltatásaik árát.

A múlt héten a Fővárosi Közgyűlés elfogadta "taxirendeletet", amely az eddigi árversenyt rögzített tarifákra cseréli, és kényelmes, belépési korlátokkal körülbástyázott pozíciót biztosít azoknak, akik képesek lesznek a piacon maradni.

Még ha a rendelet egyes elemeivel talán egyet is lehet érteni, egy versenyjogi blog olvasóinak talán kevéssé kell magyarázni, hogy mi a probléma megszűnő árversennyel, és a "fapadosabb", de olcsóbb szolgáltatások eltűnésével. Ha valakit érdekelne egy kerek összefoglaló, akkor annak ajánljuk a GVH véleményét a tervezetről. Vagy akár csak a Főtaxi épp idén 100 éves székházában kiállított kordokumentumot, 1938-ból, egy rövid, de meglepő közgazdasági éleslátásról tanúskodó értékeléssel:

A GVH véleményét olvasva egyébként még az is lehet, hogy a történetnek ezzel még nem feltétlenül van vége. A hatóság jelezte, hogy ha a képviselő testület elfogadja a javaslatot, akkor a meg fogja fontolni a Fővárosi Kormányhivatal megkeresését a rendelettervezet egyes rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálata céljából. A GVH véleményében vitathatónak tartotta például, hogy van-e törvényi felhatalmazása a Fővárosnak a taxik minimális életkorának vagy csomagtartó méretének meghatározására. És persze vitatható lehet az Alaptörvény alapján az árszabályozás arányosság és indokoltsága, és az is, hogy a rendelet célja az előterjesztés szerint "indirekt létszámkorlátozás megteremtése minőségi elvárások útján".

Az EU Törvényszék 2013. február 27-én hozott ítéletet az T‑387/11 Nitrogénművek Vegyipari Zrt kontra Bizottság ügyben. Az EU Törvényszék a Bizottság azon határozatát vizsgálta, amely szerint állami támogatást tartalmazott (i) az MFB által a Nitrogénművek Zrt-nek 2009. januárjában nyújtott két hitel; és (ii) az ezek biztosítására szolgáló állami garanciavállalás.

Az Törvényszék előtt a Nitrogénművek – többek között – azzal érvelt, hogy az MFB által nyújtott hitelek azért sem minősülhetnek állami támogatásnak, mivel az MFB kereskedelmi alapon működik, akárcsak egy magánbefektető, és ezért tevékenysége nem tudható be a magyar államnak.

Az EU Törvényszék ezzel nem értett egyet, az alábbiak miatt (a blog fordítása, mivel az ítélet csak angolul érhető el):

„63. A jelen ügyben, egyrészt, az MFB tevékenységének természetével kapcsolatban a következőket kell megállapítani. Az MFB-ről szóló törvény előírja, hogy az MFB köteles bizonyos közpolitikai célok előmozdítására, valamint megállapítja, hogy az MFB fő funkciója a gazdasági fejlődés elősegítése, és az állam gazdasági és fejlesztési politikája megvalósítását hatékony előmozdítása (…). Továbbá, amint az MFB Bizottság által csatolt 2008-as éves jelentéséből is kitűnik, az MFB tevékenysége azt célozta, hogy kedvezményes kamatozású finanszírozást nyújtson azon vállalkozások, települési önkormányzatok és lakóterületek fejlesztésére, amelyek a nemzetgazdaságba való befektetések szempontjából prioritást élveznek. Így, amint azt a Bizottság helyesen állítja, az MFB tevékenysége nem egy kereskedelmi bank normális piaci körülmények között végzett tevékenységének felel meg, hanem egy állami fejlesztési bank tevékenységének, amely kedvezményes kamatozású hitelekkel működik, közpolitikai célkitűzéseket előmozdítása céljából.

64. Másodszor, az MFB jogi státuszával kapcsolatban a következőket kell megállapítani. Amint azt a megtámadott határozat a 25. preambulum bekezdése is kimondja, az MFB-ről szóló a külön törvény szerint a kereskedelmi bankokra vonatkozó prudenciális szabályok egy része az MFB-re nem alkalmazandók, és az MFB részvényei nem idegeníthetők el. … az MFB részvényeinek 100%-a az állam tulajdonában áll. Az MFB jogi státusza is más, mint más kereskedelmi bankoké.

65. Harmadszor, az MFB a hatóságok intenzív felügyelete alatt áll. Amint a Bizottság határozatának 27 preambulum bekezdése megállapítja: "az állam tulajdonosi jogait az MFB-ben az illetékes miniszter gyakorolja, az MFB évente jelentést tesz működéséről az illetékes miniszternek, az MFB könyvvizsgálóját is a miniszter jelöli ki, és végül az illetékes miniszter nevezi ki és menti fel az MFB menedzsmentjét, felügyelő bizottságát, valamint vezérigazgatóját.”

Ugyan az EU Törvényszék konklúziója nem meglepő, az ügy mégis érdekes, mert konklúzióját az EU Törvényszék pusztán az MFB-re vonatkozó szabályozási környezetből is le tudta vonni – anélkül, hogy a Nitrogénművek számára történt konkrét hitelnyújtás körülményeit vizsgálta volna. Mindez azt jelenti, hogy az MFB – hacsak nem változik alapvetően a rá vonatkozó szabályozás – vélhetően más ügyekben sem igazán számíthat majd arra, hogy az államtól függetlennek tekintse a Bizottság.

Az ügy pedig egyúttal arra is rámutat, hogy a helyzet adott esetben hasonló lehet a helyzet más olyan állami tulajdonú társaságoknál is, amelyek gazdaságpolitikai feladatokat teljesítenek.