A Magyar Orvosi Kamara (MOK) fellépne az etikátlannak vélt egészségügyi reklámokkal szemben. A MOK tájékoztatása szerint a jogszabályi változtatások sürgetése érdekében levélben fordultak az Emberi Erőforrások Minisztériumához, az Országgyűlés egészségügyi bizottságához, valamint a Gazdasági Versenyhivatalhoz.
A MOK szabályozási javaslatának pontos tartalma egyelőre nem ismert, azonban a célja a hozzáférhető információk szerint az, hogy az egészségügyi magánszolgáltatók ne egymásra licitálva, áraikat összevetve hirdessék egyes szolgáltatásaikat – problémásnak látják továbbá az egészségügyi szolgáltatások „kuponos” hirdetéseit is.
A MOK Etikai Kódexe szerint: 26.1. (4): „Tilos a szolgáltatás igénybevételére ösztönző anyagi érdeket szolgáló, a beteget megtévesztően befolyásoló hirdetés. Az előírás vonatkozik valamennyi lehetséges módon közzétett hirdetésre, beleértve az elektronikus adathordozókat is. A vizuális megjelenés nem lehet harsány, nem alkalmazhat sokkoló effektusokat, de alkalmazkodhat a média jellegzetes képi világához, azonban kizárólag a beteg tájékoztatását szolgáló anyagra korlátozódhat.”
Az egészségügyi szolgáltatások a fogyasztási javak klasszikus klasszifikációja szerint bizalmi jószágoknak tekinthetőek – vagyis a fogyasztó az ilyen szolgáltatások hasznosságát nem, vagy csak nagyon nehezen képes meghatározni. Természetesen ez azzal is jár, hogy a fogyasztó hasznossági alapon nehezen tud a piacon számára elérhető alternatívák között racionális döntést hozni – a fogyasztóvédelmi politika feladata, hogy a fogyasztó és a hirdető közötti információs aszimmetriát lehetőségei szerint csökkentse, segítve a fogyasztót a racionális döntés meghozatalában, egyben szolgálva tisztességes piaci verseny céljait.
Méltányolható érdeke mind a tisztességesen hirdető vállalkozásoknak, mind pedig a fogyasztónak, hogy a piaci alternatívák közötti fogyasztói döntés pontos és valós információk alapján történhessen, és a piaci versenyben azok a szereplők váljanak győztessé, akik a legjobb szolgáltatást nyújtják. Érdemes azonban azzal a gondolattal eljátszani, hogy mi történhet akkor, ha a szolgáltatók közötti árverseny korlátozásra kerül. Nyilvánvaló, hogy amennyiben a reklámok nem, vagy csak korlátozottan tartalmazhatják a szolgáltatások árait, úgy döntésükben az ár, mint tényező nem fog szerepet játszani – ez viszont azzal is jár, hogy a szolgáltatóknak nem fog érdekükben állni áraikban versenyezni. Végső soron tehát a reklámok tartalmának korlátozása a verseny csökkenésével járhat, ez pedig a tisztességesen versenyző vállalkozások céljait sem szolgálja.
Természetesen más volna a helyzet, ha a hirdetett szolgáltatások minőségével is problémák merülnek fel – ezt a helyeztet azonban megfelelően kezeli a jelenleg hatályos fogyasztóvédelmi jogszabályok, amikor expliciten tiltják a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot, a fogyasztók megtévesztését.
A fenti gondolatmenet egyébiránt a MOK számára sem ismeretlen: nemrégiben hasonló okok miatt küldött levelet Magyarország ausztriai nagykövete az Osztrák Fogorvosi Kamara elnökének, amikor több magyar fogorvost bírságolt az osztrák hatóság azért, mert reklámjaikban feltüntették szolgáltatásaik árát.
