2014. július 1-től a magyar versenytörvény szerint - hasonlóan sok más tagállami és az EU versenyjoghoz - egy GVH engedély-köteles M&A tranzakció nem hajtható végre mindaddig, ameddig a GVH azt nem engedélyezte (ún. "standstill" kötelezettség). Ha a felek kérik, akkor a GVH adhat ez alól felmentést - azonban nincs még kialakult GVH gyakorlat arra, hogy ennek mik a feltételei. Az végrehajtási tilalom a közelmúltban a TV2-ért zajló tranzakció kapcsán jelentős médiafigyelmet is kapott. A kérdésben egy fontos GVH iránymutatás azonban mégsem a TV2 ügyében született, hanem a Vj-94/2015 MONICOMP / JET-SOL ügyben.
Az ügyben az eladó (a Jet-Sol) lényegében vállalta hogy:
3. ... nem tesz olyan intézkedést és nem fejt ki olyan magatartást, amely a Jet-Sol értékét hátrányosan befolyásolja, így különösen a befektetés értékének megőrzése érdekében:
– az eladók nem hoznak olyan taggyűlési határozatot, amely a Jet-Sol értékének megőrzését sérti vagy veszélyezteti (8.2. a) pont);
– a Jet-Sol ötmillió forint összegű egyedi ügyérték felett nem tesz egyoldalú kötelezettségvállalást, illetőleg nem köt szerződést harmadik féllel, vagy már megkötött szerződést nem módosít vagy szüntet meg, azzal, hogy ezen szerződések együttes összege a fenti időszakban nem lehet több mint tizenötmillió forint (8.3. a) pont);
– a Jet-Sol semmilyen hitelt vagy kölcsönt nem vesz fel, ilyen tárgyú szerződést nem köt, illetve ilyen megkötésére kötelezettséget nem vállal (8.3. c) pont);
– a Jet-Sol más jogi személyben vagy jogi személyiséggel nem rendelkező társaságban részesedést nem szerez, tagságot nem vállal, illetve erre irányuló szerződést nem köt és egyoldalú nyilatkozatot nem tesz, továbbá leányvállalatot nem alapít (8.3. f) pont).
A felek kérték, hogy a GVH adjon felmentést a végrehajtási tilalom alól - azért, hogy a vevő a fentieket megkövetelhesse a vevőtől. A fúzió azonban egyszerű megítélésű volt, és a GVH azt olyan gyorsan engedélyezte, hogy a végrehajtási tilalom alóli felmentésről nem kellett formálisan döntenie. Ugyanakkor, a határozatban a jövőbeni jogalkalmazás elősegítése érdekében számos fontos megállapítást tett.
 |
Képünk illusztráció: a Tpvt. nem várja el, hogy a végrehajtási tilalom alatt így nézzen ki a céltársaságok igazgatósági terme . |
Először is, a GVH rögzítette az elemzési keretet: (i) első lépésben azt kell megvizsgálni, hogy a fenti jogok egyáltalán az irányítás gyakorlását jelentik-e?; majd (ii) ha az irányítás gyakorlását jelentik, akkor második lépésben kell megvizsgálni, hogy adható-e felmentés.
1. Az első lépés során a GVH egy általános elvet is megfogalmaz az olyan vállalásokról, amelyek az eladót valamely tevékenységtől való tartózkodásra kötelezik. Az elv szerint az ilyen vállalások csak akkor minősülhetnek az irányítási jog gyakorlásának, ha azokkal a vevő negatív irányítást szerez a céltársaság felett:
35) A végrehajtási tilalom kapcsán elsőként azt szükséges vizsgálni, hogy a felek által előírt szerződéses kötelezettségek az irányítási jog gyakorlásának minősülnek-e. Jelen esetben a végrehajtási tilalom alóli mentesülési kérelem nem a vevő aktív jogai, hanem az eladó jogaitól való tartózkodása tekintetében lett előterjesztve, amely csak akkor eshet a végrehajtási tilalom alá, ha ezt a tartózkodásra kötelezést a vevő oldalán negatív irányítási jog létrejöttének tekintjük.
Ez a megközelítés kiszámíthatóságot eredményez: a negatív irányításra ugyanis sok év GVH és EU jogi gyakorlata ad iránymutatást. Ha GVH a jövőben is követi ezt az elvet, az nagy segítséget nyújthat a tranzakciók kiszámítható struktúrálásában.
Mindez ráadásul tisztázza az M&A szerződéses gyakorlatban standard zárás előtti kötelezettségvállalások ("pre-completion covenants") megítélését is. Ezek a kötelezettségvállalások az esetek túlnyomó részében - kivételes esetektől eltekintve - nem keletkeztetnek irányítási jogokat. Ha a GVH a későbbiekben is követi a Monicomp ügyben alkalmazott elveket, akkor ezek szerint továbbra sem kell attól tartani, hogy pusztán ezek a kötelezettségvállalások a "standstill"-be ütköznének.
A Monicomp ügy már önmagában emiatt is rendkívül nagy segítség lenne az M&A gyakorlat számára.
2. Az elemzési keret második lépésével azonban a GVH továbbmegy, és iránymutatás ad arra a - nem jellemző, de kivételesen előforduló - esetre is, ha a zárás előtti kötelezettségvállalások esetlegesen mégis negatív irányítást keletkeztetnének:
36) Amennyiben megállapítható lenne, hogy a vizsgált szerződéses kikötések irányítási jogot (vevő oldalán negatív irányítást, vétójogot) keletkeztetnek, akkor a végrehajtási tilalom alól történő mentesítéssel összefüggésben az eljáró versenytanácsnak azt kellene vizsgálnia, hogy a) lehetséges-e az eredeti versenyfeltételek helyreállítása (azaz az egyedi mentesítés megadása nyomán gyakorolt irányítási jogok következtében esetlegesen felmerülő versenyre gyakorolt káros hatások utólagosan kiküszöbölhetők-e); b) az irányítási jogok gyakorlása szükséges-e valamilyen magánérdek biztosításához (pl.: a befektetés értékének megőrzéséhez) és az irányítási jogok tartalma arányos-e az elérni kívánt céllal (szükségesség-arányosság); c) a szükségesség és arányosság egyensúlya helyreállítható-e adott esetben az irányítási jogok gyakorlásának feltételhez kötésével vagy kötelezettség előírásával [lsd. Tpvt 29/A. § (2) bekezdés].
37) A jelen esetében a Szerződésben foglalt azon rendelkezések, melyek általánosságban tiltják az eladók részére az olyan magatartásokat, melyek a Jet-Sol értékének megőrzését veszélyeztetik [Szerződés 8.2. a) pont és 8.3. pont bevezető része], elviekben megfelelnek a Tpvt. 29/A. §-ának. Más – nem versenyjogi - kérdés az ilyen kötelezettségek vevő általi számon kérhetősége.
Ennél pedig még érdekesebb a gyakorlat számára, hogy a GVH egyes tipikus zárás előtti kötelezettségvállalásokról is jelzi, hogy melyek azok, amit tipikusan elfogadhatók, és melyek azok, amelyeknél tipikusan szükség az esetről-esetre történő vizsgálatra:
38) Az eljáró versenytanács álláspontja szerint elfogadható és a szokásos ügymenetet védő korlátozásnak minősülhet a más vállalkozásban történő részesedésszerzés és a leányvállalat alapítás tilalma, illetve a társaság értékét veszélyeztető vagy sértő taggyűlési határozatok meghozatalának tilalma. A hitelfelvétel korlátozása tekintetében már nem ilyen egyértelmű a helyzet, mert pl. a forgóeszköz-hitel bizonyos szakmákban elengedhetetlen a vállalkozás napi működéséhez. A szerződéskötés korlátozása szintén korlátozhatja a vállalkozás napi működését, ezért (az értékhatárt is figyelembe véve) csak esetről-esetre (az adott vállalkozás méretéhez viszonyított napi rendes gazdálkodás fényében) bírálható el a. korlátozás indokoltsága. A szerződések felmondásának tilalma viszont általában szükséges lehet a befektetés értékének védelméhez.
Mindezek a kijelentések a Monicomp ügyben persze kétszeresen is hipotetikusak - hipotetikusak egyrészt, mert csak akkor relevánsak, ha ezek a kötelezettségvállalások egyáltalán negatív irányítást keletkeztetnek (ami csak speciális esetben fordul elő), és hipotetikusan azért is, mert a Monicomp ügyben a GVH-nak nem kellett döntenie róluk.
Ezzel együtt a határozat nagy segítséget jelenthet majd a gyakorlat számára az M&A tranzakció strukturálása során.
