Aki abban reménykedik, hogy a poszt régen várt leleplezéssel szolgál az esernyők piacán fennálló magas árak valódi okáról (különösen egy nagyobb zivatar idején a metróaluljárókban) vagy éppen egy általa erőfölényesnek vélt esernyőmárka visszaélésszerű praktikáit mutatja be, annak csalatkoznia kell. A témának - nevezetesen az ún. „esernyő-kereseteknek” (angolul: umbrella claims) - az eső elleni védekezéshez nincs sok köze, a kartellekhez viszont annál inkább.
Történt ugyanis, hogy élelmes közgazdászok és jogászok rájöttek arra, hogy a kartell-ügyekből fakadó kártérítés nem feltétlenül csak azt a vevőt vagy fogyasztót illetheti meg, aki közvetlenül vagy közvetve egy kartellező (tehát a kartell folytan felárral értékesítő) cégtől vásárolt, hanem azt is, aki egyszerűen csak olyan termeket vagy szolgáltatást vett meg, amelynek a piacán egyébként kartell állt fenn. Ennek oka, hogy a kartell árfelhajtó hatása nemcsak a kartellező cégek vevőivel szemben, hanem általánosságban az egész piacon érvényesülhet, hiszen egy a piacot jól ismerő "ártatlan" cég - látva (kartellező) versenytársainak magasabb árát - ugyanúgy az áremelés mellett dönthet, így átemelve a kartell okozta hátrányokat az „ártatlan” cég vásárlóira is. A jelenséget találóan “esernyő-hatásként” kezdte aposztrofálni a jogirodalom, hiszen így az „ártatlan” cégek - mintegy a kartellezők esernyője alá bújva – furcsa módon maguk is részesülnek a kartell okozta élményekből előnyökből, vevőik pedig a kartell okozta hátrányokból.
A kérdés a maga élességében 
2012 decemberében került az Európai Unió Bírósága elé, amely nemrég, 2014 júniusában hozta meg ítéletét (C-557/12 Kone v ÖBB). Az ügy tárgya a többek között az osztrák versenyhatóság által is lefülelt liftkartell ügy volt, amelynek kapcsán az osztrák szövetségi vasút egyik leányvállalata (az ÖBB-Infrastruktur AG) kártérítési keresettel fordult a liftkartellben érintett liftgyártó cégekkel szemben úgy, hogy ő maga az érintett időszakban lifteket nem az érintett cégektől, hanem más (versenytárs) vállalkozásoktól vásárolt. A szemfüles osztrák cég a fenti “esernyő-hatásra” hivatkozott, és úgy érvelt, hogy a kartellező cégek így számára – ugyan közvetve bár, - de kárt okoztak, amelyek megtérítésére a kartellezők ugyanúgy kötelesek. A liftgyártók jónevű ügyvédje osztrák kártérítési jog azonban közbeszólt: eszerint ugyanis abban az esetben, ha a károsult és a károkozó között nincs szerződéses kapcsolat (pontosabban a magatartás nem ütközik valamilyen konkrét védett törvényes érdekbe (németül: Rechtsgut) a károsulttal szemben), akkor az okozati lánc megszakad – ennek következtében elvi alapon nem lenne helye kártérítés megítélésének.
Az ügy így jutott a legfőbb uniós bírói fórumhoz, amely kimondta: figyelemmel az uniós versenyjog hatékony érvényesülésének elvére az osztrák jog fenti elvi / kategorikus kizárási szabálya nem alkalmazható ilyen ügyekben. A kartellek egyik valóban lehetséges jogkövetkezménye ugyanis az esernyő-hatás, így az erre alapított kártérítési igényt (ennek keretében pedig az okozati összefüggés fennállását) elvi / kategorikus jelleggel elutasítani nem lehet. A tagállami bíróság tehát az ügyben meg kell, hogy vizsgálja az eset összes körülményét (beleértve azt is, hogy ténylegesen fennállt-e az okozati összefüggés), és ennek alapján hozhat majd döntést a kártérítési kérelem érdemében.
Az ítélet igazi csemege a polgári jog és a versenyjog kapcsolódási pontjai iránt érdeklődők számára, és izgalmas továbbá kérdéseket is felvet:
- Ha a fenti „esernyő-hatásra” alapozott per sikerrel jár, akkor megpróbálhat-e az így kártérítésre kötelezett kartellező valamiféle regressz-igénnyel fellépni a károsult szerződéses partnerével, az „ártatlan” versenytárssal szemben? Megakadályozza-e ezt a nemo suam turpitudinem elve, amely alapján saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat?
- Meddig lehet kiterjeszteni az uniós versenyjog hatékony érvényesülésének elvét? Teret kell-e engedni a vevők által a jogellenes magatartást el nem követő harmadik személyekkel szembeni pereknek is (hiszen e harmadik személyek okozták közvetlenül a kárt a vevőknek)?
- Hivatkozhat-e az esernyő-hatásra alapozott keresettel szembesülő kartellező (itthon immár az új Ptk. 6:521. §-ával felvértezve) az előreláthatósági korlátra? Előre kell-e látnia egy kartellezőnek, hogy az általa (és társai által) érvényesített magasabb árat mások is követhetik?
- Hogyan alakul az esernyő-hatás értékelése az erőfölénnyel való visszaélés (különösen a tisztességtelenül magas ár alkalmazása) esetén? Itt is hivatkozhatnak majd az erőfölényes cég versenytársainak vevői erre kártérítési perekben?
- És végül: mivel az esernyő-hatásra alapozott kártérítési perek esetében a bizonyítási teher (az okozati összefüggés kapcsán is) a felperesen marad, mekkora lesz az ítélet gyakorlati jelentősége?
