2017 márciusában a GVH elkezdte alkalmazni a Tpvt. – eddig Csipkerózsika álmát alvó – 32. § (2) bekezdésének a) pontját, és múlt héten már a második fúziós határozatát vonta vissza. Az első ügyről röviden már volt szó a blogon. Ugyanakkor a helyzet „fokozódik” – a második visszavonást már egy igen jelentős, 75 millió forintos bírság is kiegészítette. Ezért nagyító alá vettük mindkét eddigi ügyet. Ezek tanulsága úgy tűnik egyelőre az, hogy bár a GVH csak akkor vonja vissza az engedélyt, ha a felek„lényeges tényt” közöltek félrevezetően – egy tény azonban "lényeges" lehet akkor is, ha érdemben nem érinti az engedélyezhetőséget, vagy nem akadályozza az érdemi versenyproblémák feltárását.
 |
| Kép: a GVH jogi felderítési egysége, amint a Tpvt. 32. § (2) bekezdés a) pontja alkalmazását térképezik fel. Kép innen |
Az ügyek hátterében két dolog áll.
Egyrészt, a Tpvt. 32. § (2) a) pontja, amely szerint „[a] Gazdasági Versenyhivatal a [fúziót jóváhagyó] határozatát visszavonja, ha … a döntés szempontjából lényeges tény félrevezető közlésén alapult”. Ezt 2017 márciusa előtt a blog legjobb tudomása szerint a GVH még soha nem alkalmazta (ha valaki mégis tud ilyet, kommentben várjuk a megoldást!)
Másrészt, a GVH viszonylagos kiszolgáltatottsága a fúziós ügyekben. Az utóbbi években a GVH – a kedvezően alakuló jogszabályi keretek és hatékony belső munkaszervezés közös eredőjeként – jelentősen csökkenteni tudta a fúziós eljárások időtartamát. 2017 márciusában pl. egyetlen (!) nap alatt jóváhagyott fúziók is akadtak. (Igaz, a valóságban ez csak a folyamat „szemmel látható” része: ilyen rövid eljáráshoz általában legalább két hétig tartó informális előzetes egyeztetésre, „prenotifikációra” is szükség van). Ugyanakkor, ilyen minimális idő azonban nem elég az önálló adatgyűjtéshez. A GVH ezért lényegében kizárólag a felek által beadott adatokra tud támaszkodni. Érthető tehát, ha nagyon érzékeny arra, ha úgy érzi, hogy „megvezetik”, vagy nem megfelelő adatokat kap.
Vj/33/2016 (Diófa / Euro-Mall)
Az első ügyben Vj/33/2016 (Diófa / Euro-Mall) az volt probléma, hogy a vállalkozáscsoport végső irányítója nem (illetve tévesen) szerepelt a bejelentésben. A Diófa először 2016 februárban nyilatkozott erről, a Vj/33/2016 (Diófa / Euro-Mall) eljárásban http://gvh.hu/dontesek/versenyhivatali_dontesek/dontesek_2016/vj_33_2016_14.html), és ekkor még az FHB Jelzálogbank Nyrt-t (az FHB) jelölte meg a vállalkozácsoportja végső irányítójaként. Ez is került bele a határozatba. Pár hónappal később azonban egy másik fúziós eljárásban (Vj/57/2016 http://www.gvh.hu/dontesek/versenyhivatali_dontesek/dontesek_2016/vj_57_2016_36.html?query=57%2F2016 ugyanez a Diófa már azt adta elő, hogy az FHB-t versenyjogi értelemben a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt. (a Takarékbank) irányítja, és ezért a Diófa végső irányítója sem az FHB, hanem a Takarékbank.
A GVH szerint a vállalkozáscsoport irányítója a Tpvt. 32. § (2) a) alkalmazásában „lényeges tény”. Mivel az első határozat ezt a lényeges tényt tévesen tartalmazta, és ezért a Diófa közlése volt a felelős, ezért a GVH visszavonta a határozatot (Vj/14-8/2017). A GVH-t az sem hatotta meg, hogy a vállalkozácsoport végső irányítójának az adott ügyben semmi érdemi jelentősége nem volt – maga a GVH ugyanis a visszavonással egy napon, egy új határozattal, ismét feltétel nélkül jóváhagyta az összefonódást. (Vj/33-24/2016)
Vj/1-6/2017 (Infineon / Wolfspeed Business)
A második ügy egy globális fúzió volt (Vj/1-6/2017 (Infineon / Wolfspeed Business)), amiben nem csak az érdekes, hogy mit hiányolt a GVH, hanem az is, hogy hogyan jutott hozzá információhoz.
Az ügyben az vált vita tárgyává, hogy mit jelent a GVH fúziós űrlapja szerinti kötelezettség, ami alapján a felek kötelesek minden „reálisan szóba jövő” piacmeghatározást bemutatni, és azokon megadni a piaci részesedéseiket. Ez nem csak a fúzió érdemi elbírálásához fontos, de ennek az ügynek az idején hatályos szabályok szerint komoly eljárási következményei is lehettek. A GVH ugyanis akkor folytathat le egyszerűsített eljárást, ha a felek együttes részesedése 20% alatt van – ezt pedig a felek által megadott piaci részesedési adatokból lehet ellenőrizni.
Az Infineon ezt – álláspontja szerint – teljesítette is, azzal, hogy bemutatta a (i) teljesítmény félvezetők és az (ii) RF félvezetők piacait. Ezeken a felek részesedései 20% alatt voltak, és így egyszerűsített eljárást lehetett alkalmazni. A GVH ugyanakkor – sajnos a határozatból nem világos, hogy kinek a kezdeményezésére – beszerezte azokat az anyagokat, amelyeket a felek az USA versenyhatóságnak, az FTC-nek adtak be. Ezeket GVH nagyon alaposan áttanulmányozhatta, mivel kiszúrt benne egy marketing anyagot, amelynek az egyik diája külön tartalmazta a Wolfspeed Business fő termékét, a SiC-t („SiC Only”). Ezen termékkörön belül a felek részesedése már jóval 20% feletti volt. A GVH szerint a „SiC Only” szegmens egy reálisan szóba jövő piacmeghatározás, és mint ilyen a Tpvt. 32. § (2) a) pontja szerint „lényeges tény” lett volna, különösen azért, mert ilyen részesedések mellett egyszerűsített eljárás helyett teljes körű eljárásban kellett volna vizsgálni az ügyet.
Az Infineon hiába érvelt azzal, hogy azért nem tüntette fel az adatokat az űrlapban, mert álláspontja szerint ilyen szűk piacmeghatározás szóba sem jöhet. Ráadásul, ebben az ügyben sem merült fel az, hogy a hiányzó adatoknak bármilyen jelentőségük lett volna a fúzió érdemi engedélyezhetősége kapcsán – a GVH ennek ellenére ismét kíméletlenül visszavonta a fúziós engedélyt. A GVH szigora eben az ügyben nyilvánvalóbban csak az elveknek szólt - az eladó ugyanis már hónapokkal a GVH engedély visszavonása (2017. május 2) előtt, 2017 február 16-án bejelentette, hogy a nemzetbiztonsági okokból egyébként is kénytelen elállni az ügylettől.
