Bár a Tpvt. idei novelláris módosítása elsősorban az antitröszt rendelkezéseket érinti, hasznos lehet végigfutni azokon a változtatásokon, amelyek a tisztességtelenség tájékoztatásban megvalósuló formáit érintik. A legjelentősebb változás – amely pedig elsőre talán csak technikainak tűnik – a GVH-t szabadítja majd meg egy komoly, de tulajdonképpen felesleges munkatehertől.
Július 1-től a megtévesztő és összehasonlító reklámra vonatkozó rendelkezések a Grt.-ből a Tpvt.-be kerültek. Ez a változtatás azonban egy 2008 óta alkalmazott rendszer alapvető módosítását, és a tisztességtelen tájékoztatásra vonatkozó jogszabályok rendszerének alapos tisztítását jelzik – ebben a posztban azt vizsgáljuk, hogy milyen módon.
Ehhez elsőként vissza kell lépni az időben: a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EU irányelv magyarországi implementációja során a jogalkotó egy olyan jogszabályi rendszert alkotott meg, amelyben a marketingtevékenységgel kapcsolatos általános tilalmakat, így a tisztességtelenség és a megtévesztés tilalmát három jogszabályba illesztette:
1) A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (Fttv.)
2) A gazdasági reklámtevékenység alapvető szabályairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (Grt.)
3) A tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.)
A három jogszabály tartalmazta a 2005/29/EU irányelv átültetéseként született szabályokat, a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló 2006/114/EU irényelv kifejezetten reklámra vonatkozó szabályait, illetve a magyar tisztességtelenségi jog hagyományaira építő, a Tpvt. III. fejezetének módosításával megmaradt versenytörvényi szabályokat, az alábbiak szerint (a táblázat az adott területre hatáskörrel rendelkező hatóságokat is tartalmazza).
|
|
REKLÁM |
EGYÉB GYAKORLAT |
|
B2C |
Fttv. (NFH, MNB, GVH) |
Fttv. (NFH, MNB, GVH) |
|
B2B |
Grt. (kizárólag GVH) |
Tpvt. (kizárólag GVH) |
A fenti rendszer tehát a marketingtevékenység két tulajdonsága alapján határolta el a jogszabályok tárgyi hatályát:
1) az érintett tevékenység célcsoportja (business-to-consumer, azaz vállalkozások felől fogyasztó felé irányuló tevékenységek vagy business-to-business, azaz vállalkozások felé irányuló tevékenységek)
2) a tevékenység jellege (reklám vagy egyéb gyakorlat)
A jogalkalmazási nehézséget a Grt. és a Tpvt. alkalmazása, vagyis a B2B gyakorlatok esetére irányadó jogszabályi rendelkezések alkalmazása jelentette: mind a Grt., mind pedig a Tpvt. alapján a GVH jár ugyan el, ám a Grt. 12-13. §§-aiban szabályozott megtévesztő és összehasonlító rendelkezéseknek való megfelelés értékelése esetén a GVH-nak a cselekmény súlyától függetlenül versenyfelügyeleti eljárást kellett indítania, hiszen sem az Fttv. 10-11. §§-aiban részletezett, a hatósági hatásköröket meghatározó „verseny érdemi érintettsége tesztet”, sem pedig a Tpvt. 70. §-ában az eljárás megindításának alapját képező „közérdek-tesztet” sem alkalmazhatta, lévén a Grt. 24. § (3) bekezdése hasonló előírásokat nem tartalmazott.
Mindez azzal az eredménnyel jár, hogy az egyébként nagy volumenű, jelentős súlyú, a versenyt érdemben befolyásoló gyakorlatokkal foglalkozó GVH a Grt. alapján olyan ügyeket is meg kell, hogy indítson, amelyek láthatóan jóval kisebb jelentőségűek, mint az általa vizsgálat ügyek nagy része (ld. pl. a Vj-74/2010 (Euro Asphalt Kft.)., Vj-87/2010. (Sun System Kft.) vagy Vj-27/2012 (TCS 2002 Kft.) számú eljárásokban hozott versenytanácsi határozatokat. A hatóság ezen felül az egyébként is kisebb számosságú és jelentőségű B2B ügyekben olyan elhatárolásokat volt kénytelen elvégezni (így a reklám definíciója, az ezzel kapcsolatos elhatárolások és az erre alapuló jogszabály-választás körében) amelyeket az ügyek súlya semmiképpen sem indokol.
A Tpvt. jelenlegi módosítása ezt a helyzetet orvosolja azzal, hogy a megtévesztő és összehasonlító reklámra vonatkozó rendelkezéseket a Grt.-ből a Tpvt.-be helyezi át. A módosítás eredményeképp minden B2B marketingtechnika a Tpvt. III. fejezete alapján válik megítélhetővé, jelentősen egyszerűsítve ezzel a hatóság számára az ilyen gyakorlatokra vonatkozó jogalkalmazást. A vállalkozások számára is könnyebben teszi lehetővé a Tpvt. a jogkövető magatartást azzal, hogy a Tpvt. III. fejezetében szereplő tilalmakat tartalmilag az Fttv. tilalmaihoz igazítja – ezzel elérve, hogy a vállalkozás a célcsoporttól függetlenül azonos zsinórmértékkel szembesül egy-egy magatartás tisztességtelensége kapcsán.
A fent bemutatott jogszabály-módosítás azonban egy trendet is jelez: a fragmentált fogyasztóvédelmi jogszabályrendszer és ezen belül a tisztességtelen tájékoztatásra vonatkozó szabályok 2008-as keretrendszere egyfajta koncentrációs folyamaton megy keresztül, ming anyagi jogi, mind pedig szervezeti értelemben: a GVH által alkalmazott Tpvt. tárgyi hatályának újabb területre való kiterjesztése mind a tisztességtelen versenyjogi hagyományok, mind pedig a GVH e területen betöltött szerepének fontosságát jelzi.
A tisztességtelen tájékoztatásra vonatkozó egyéb módosításokkal egy következő posztban foglalkozunk.
